Hírek
2012. Január 26. 12:49, csütörtök |
Külföld
Forrás: OrientPress Hírügynökség
Vörös vonalhoz ért Irán: az embargó valódi okairól
Európa is vesztese lehet az Iránt sújtó olajembargónak, ami végső soron a keleti és közel-keleti államok partnerségét erősíti meg – mondták el az OrientPress Hírügynökségnek nyilatkozó szakértők.
Sárközy György Irán-kutató és Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő egyetért abban, hogy az embargó az USA, de még inkább Izrael félelmeivel magyarázható, és kizárólag az iráni atomprogram leállítását szolgálja. Teherán kutatásai során elérte az atomhatalommá válás vörös vonalát – ha erővel próbálják megállítani, az a III. világháború kitöréséhez vezethet.
„Európa lesz a vesztes”
Európa megszenvedi majd az olajembargót, ő lesz a vesztese – ez az iráni kormány és az állami média reakciója az uniós bejelentésre, miközben belföldön az Unió áldozataként jellemzik országukat – mondta el szerkesztőségünknek Sárközy Miklós iranista, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója. Mint hozzátette, az iráni álláspont nem alaptalan, hiszen az európai országok nagy arányban támaszkodnak a hely olajkitermelésre – Olaszország mellett Görögország, Spanyolország is kizárólag iráni olajat vásárol, ezért az embargó hosszú távú fenntartása sem lenne előnyös az EU számára. Nem sokat nyomhat a latban az iráni központi bank betéteinek befagyasztása sem, hiszen ez csak ideiglenes korlátozást jelent; ráadásul Teherán, számolva az euróválság okozta deficittel, már korábban más számlákra küldhette a pénzt.
Az Irán elleni szankció így csak politikai értelemben lehet hatásos: az egyezményen kívül maradó országok, mint India, Kína, Dél-Korea, Oroszország és Japán felvásárolják az embargóval sújtott nyersanyag-mennyiséget is, Teherán pedig némi inflálódás árán, de ellensúlyozni tudja majd az európai vevőkör kiesését. India ráadásul ígéretet tett rá, hogy aranytömbökben fizet az olajért, ami komoly támaszt jelent majd az iráni devizának, a riálnak. „Teherán napi 3,5 millió hordónyi olajat termel ki – míg az EU összes tagállama ebből 600 ezer hordót vásárol meg, Kína egymaga napi 500 ezret és nem jelent neki problémát a kérdéses rész átvállalása” – mutat rá Nógrádi Zsolt, azt is hozzátéve, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaként Kína és Oroszország sem nézik jó szemmel Teherán megleckéztetését. „Dmitrij Rogozsin, a NATO orosz nagykövete egyenesen úgy fogalmazott: „Irán a szomszédunk, s ezért az őt fenyegető veszély is közös” – emlékeztet Nógrádi. Ez a fellépés jóval keményebb annál, ahogy az orosz kormány a líbiai vagy szír intervenció ötletét fogadta – pedig már az ottani beavatkozást sem támogatták.
Rossz szomszédság
Ugyanakkor Európa sem szenved majd szükséget, köszönhetően Szaúd-Arábiának, amely már az embargó hírének kiszivárgásakor felajánlotta saját forrásait – nem csak az Uniónak, de az iráni olaj nagy felvásárolójának, Kínának is. Az iranista ezzel kapcsolatban megjegyezte, Irán és Szaúd-Arábia között mondhatni hagyományosan rossz a viszony, a regionális versenyhelyzet és a síita-szunnita szembenállás következtében: a síita Irán gyakran bírálja szunnita riválisát – legutóbb a bahreini bevonulás miatt – a szaúdiak pedig nagyon jó kapcsolatot tartanak fent az USA-val is, ami szintén szálka Teherán szemében. Sárközy Miklós kérdésünkre megerősítette, az Egyesült Államok az erőmegosztás érdekében támogatja Szaúd-Arábiát, melynek pár hete több tízmilliárd dolláros hadi támogatást és modern vadászgépeket ígértek.
A szaúdi-iráni rivalizálásra hívta fel a figyelmet Nógrádi György is, aki szerint Szaúd Arábia felajánlása után jelentősen nő majd a feszültség a Perzsa-öbölben. „ A terület államai évente 100 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre, ám a sokat emlegetett teheráni 20 milliárd mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a szaúdiak 60 milliárd dollárt fordítanak ugyanerre a célra.” – mondta a biztonságpolitikai szakértő. Nógrádi azt Rijád külön szerencséjének nevezte, hogy a szaúd-arábiai olajlelőhelyeken élő síiták a vallási különbség ellenére hűek a szunnita vezetéshez.
Szoros helyzet
A Perzsa-öbölt hirtelen szűkülő átjáró, a Hormuzi-szoros zárja, melyen csak egyszerre csak egy, 330 méter hosszú és 320 ezer tonna vízkiszorítású tanker tud átkelni; ennek ellenére itt, Irán Szaúd-Arábia partjai között zajlik a térség kőolaj-exportjának 95 százaléka. Január elején Teherán arra figyelmeztette a Nyugatot, hogy ezentúl csak az öbölbeli országok hajóit engedi át – az Egyesült Államok és szövetségesei válaszként egy teljes hajóflottával vonultak keresztül a szoroson, élen az Abraham Lincoln repülőgép-hordozó anyahajóval, az iráni kormány pedig semmit sem tett ennek megakadályozására.
„Irán a világ második legnagyobb földgáz, és a negyedik legnagyobb kőolaj- kitermelője; hatékonyan tud az energiaforrások elzárásával revolverezni – magyarázta Sárközy Miklós, aki nem tartja valószínűnek, hogy Irán ténylegesen blokád alá vonná majd az átjárót. Ez – a háború rizikója mellett – azért sem jó megoldás, mert maga is itt szállít olajat az embargót el nem fogadó Kína, India és Oroszország felé. Szabotázsakciókkal ugyanakkor megzavarhatják a külföldi hajóforgalmat, egy-két napos kiesést is elérve, ami már érezhető hatással jár az olajkereskedelemben. Bár Amerika egy ilyen esetben katonai fellépést ígér, Sárközi Miklós szerint ténylegesen nem lépne hadba: „Tavasszal elnökválasztás jön az Egyesült Államokban, Afganisztánban még mindig sok az amerikai katona, akikről egy ilyen helyzetben gondoskodni kell; ebben a helyzetben Washingtonnak púp lenne a hátán egy Iránnal folytatott háború” – véli a szakértő.
Nógrádi György szerint is valószínűtlen a blokád vagy a haderő bevetése bármelyik fél részéről; tény azonban, hogy Irán képes lenne az útvonal teljes és hosszú ideig tartó elzárására. Hadiflottája korszerű és ütőképes, a haditengerészet és az Iszlám Forradalmi Gárda pedig együtt közel 50 ezer fővel tudja tartani az útvonalat.
Csak Izrael miatt?
Egyelőre marad hát az kölcsönös erőfitogtatás, aminek fő célja az iráni atomprogram leállítása vagy legalább visszavetése. A folyamatot azonban már nem lehet megfordítani: „Teherán közel ötven éve foglalkozik atomkutatással, jelentős anyagi és szellemi háttérbázist biztosítva a terület számára. A busehri erőmű már szinte teljes kapacitással üzemel, miközben még a legelszántabb nyugati kritikusok sem tudták bizonyítani, hogy Irán valóban atomfegyvert fejlesztene” – sorolta a tényeket Sárközy, aki szerint egyértelmű Leon Panetta amerikai védelmi miniszter napokban tett kijelentése is: az iráni atomkutatás még kezdeti stádiumokban tart. „A teherániak nem értik, hogy miért vádolják őket fegyverkezéssel, amikor önként vállalták, hogy az atomsorompó-egyezmény tagjai lesznek – s miért nem bírálja senki az atomfegyverekkel rendelkező Pakisztánt, Indiát és Izraelt, amikor azok még csak el sem fogadták a nemzetközi megállapodást. Ez tapasztalataim szerint minden perzsát sért, politikai nézetektől és hovatartozástól függetlenül” – jegyzi meg Sárközy Miklós.
A szakértő elismeri, egy atomtöltet létrehozása Irán számára valóban fegyvertény lenne, hiszen megváltoznának tárgyalási pozíciói és térségbeli szerepe is – ám szerinte a teheráni atomprogram csak Izrael viszonylagos közelsége miatt tűnik ennyire fontosnak és veszélyesnek. Ha Irán mondjuk ötezer kilométerrel távolabb lenne Izraeltől, valószínűleg keveseket érdekelne, hogy van-e atomprogramja, sőt robbanófeje vagy sincs – véli az iranista.
A témával kapcsolatban Nógrádi György is Izrael érzékenységét és bizonytalanságát emelte ki: Benjamin Netanjahu az embargó bejelentése után már úgy nyilatkozott, hogy a szankciók mit sem érnek Iránnal szemben, hiszen az már eljutott egy kritikus ponthoz az atomkutatások során – most kell tehát megállítani, akár fegyveres beavatkozás árán is. Két nappal később, valószínűleg amerikai behatásra viszont már arról beszélt, hogy a szankciók és a titkos vagy éppen nyilvános szabotázs akciók elkerülhetővé teszik az Irán elleni háborút, s lassíthatják a helyi atomkutatásokat.
Ez már a vörös vonal
Nógrádi György szerint ugyanakkor Amerika és Izrael számára már az is gyanús, ha Iránnak csupán a képességei vannak meg egy atomfegyver előállítására – hisz az atomhatalommá válás, egy magas rangú amerikai katonai vezető szavaival élve „vörös vonal az Egyesült Államok számára.” Nem véletlen, hogy Mahmúd Ahmadinezsád a szankció bejelentésekor azonnali tárgyalást kért az ENSZ BT állandó tagjaitól – és újra meghívta Teheránba a Nemzeti Atomenergia Ügynökség delegációját.
Bár Irán bizonyítani szeretné ártatlanságát, a burkolt és egyértelmű támadások ellenére sem hagy fel a fejlesztésekkel, a siker ugyanis tárgyalási pozícióit is megváltoztathatja – emelte ki Nógrádi György is. „Eddig öt iráni atomtudóst gyilkoltak meg merényletek során, s a teheráni kabinet éppen ezért több kutatót is egy-egy munkafolyamatra állít rá –éppúgy, ahogy Németország tette a II. világháborúban.” A biztonságpolitikai szakértő arra a kevésbé ismert tényre is felhívta a figyelmet, hogy a szólamok szintjén mindig határozott és eltökélt USA közvetítők útján tárgyal Teheránnal az atomprogrammal kapcsolatban. Ez is magyarázhatja, hogy Irán a szankciók és nyugati erődemonstráció ellenére sem folyamodik katonai fellépéshez – inkább kivár, amíg pozíciói megerősödhetnek, s közben USA-ellenes szövetségeseket keres Dél-Amerikában.
A vonalon túl
A diplomáciai háttérmunka ellenére azonban megtörténhet, hogy az Egyesült Államok mégis beavatkozik a Hormuzi-szoros esetleges blokádja miatt, esetleg Izrael mér légicsapást egy iráni atomlétesítményre. Ekkor Teherán azonnal megtámadná Izraelt és a térségben állomásozó amerikai egységeket; mozgósítanák a Hezbollahot és Hamászt is, egy-két napon belül pedig világszerte mindenütt merényletek, terrortámadások kezdődnének az izraeli, amerikai nagykövetségek ellen. A háború kirobbanását nem nézné tétlenül a nyugatbarát Szaúd-Arábia sem, de közbeavatkoznának Irán szövetségesei, így például az atomnagyhatalom Oroszország is. Nagyon komoly összecsapásokról lehet szó, s nem kizárt egy újabb világháborús helyzet kialakulása – vázolta fel a lehető legrosszabb forgatókönyvet Nógrádi György.
A világháború veszélye mellett talán ugyan eltörpül, de a harcok kirobbanásával a Közel-Kelet is destabilizálódna: „Bagdadba egyedül Teheránon át vezet az út; a perzsák segítsége nélkül Irakban elképzelhetetlen a béke megőrzése az amerikai csapatok kivonulása után” - mutatott rá Nógrádi. Afganisztánban szintén gyengült a nyugati jelenlét, s az ellenséggé váló Teherán mindent megtenne a helyi kontingensek felszámolásáért és hatalomátvételért – beleértve a saját hadműveleteket és tálibok támogatását is.
Koncz Tamás
OrientPress Hírügynökség
Ezek érdekelhetnek még
2024. November 23. 08:24, szombat | Külföld
Az olasz kormány szerint összefüggés van a nők elleni erőszak és az illegális bevándorlás között
Az olasz jobbközép kormány tagjai szerint összefüggés van a nőkkel szembeni erőszak erősödése és az illegális migráció között, ahogyan ezt a felsőház elnöke, Ignazio La Russa is hangsúlyozta az áldozatokra emlékezve csütörtök est
2024. November 22. 08:09, péntek | Külföld
A Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjámin Netanjahu ellen
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, valamint Joáv Gallant nemrégiben leváltott izraeli védelmi miniszter ellen - tájékoztatott a hágai székhelyű bíróság csütörtök
2024. November 22. 08:06, péntek | Külföld
Ukrán légvédelem: Interkontinentális ballisztikus rakétával támadta az orosz hadsereg Dnyipro városát
Az orosz hadsereg több különböző típusú – közöttük egy interkontinentális ballisztikus – rakétával támadta csütörtök reggel Dnyipro városának ipari és közmű-infrastruktúráját – közölte az ukrán légierő.