- Méltó ünnepet csak méltó helyen lehet megtartani - mondta köszöntőjében Szabó Loránd polgármester. - Az Újdombóvár közepén álló Nagyboldogasszony templom ilyen helyszín. Elsődleges egyházi szerepén túl a településrész egyik legnagyobb közösségi háza, mely sokszor otthona kulturális rendezvényeknek és művészi előadásoknak. Közeledve a templom előtti térhez úgy éreztem, hogy a kert fái és bokrai hívogatóan integettek, a nyitott bejárati kapu és a beáramló emberek vonzása azt éreztette velem, hogy ma egy olyan eseményre érkezek, mely csak egyszer adatik meg az életben. 100. születésnapot jöttünk ünnepelni. Számomra óriási megtiszteltetés az, hogy itt állhatok Önök előtt és együtt köszöntjük városunk legmarkánsabb településrészét. A csupán egy évszázados lakóhelyre nehéz azt mondani, hogy történelme régre nyúlik vissza. Ahhoz viszont bőven elegendő ez az idő, hogy az itt élőknek tartást, a hovatartozás gyökerét megteremtse. Az egykori „telep” ma Dombóvár legfejlettebb részei közé tartozik, ahol az intézményi hálózat olyan mértékben kiépült, hogy akár ma is önállóan életképes lenne. Az öregek még a mai napig is tudnak azon vitatkozni, hogy jobb, vagy rosszabb volt-e akkor, amikor saját önkormányzattal rendelkezett Újdombóvár. Azt látom, hogy a Konda-patak völgye ma már nem elválasztja, hanem összeköti a településrészt az egykori Ódombóvárral. Ez így van jól. A szoros köteléket folyamatosan építik a különböző találkozási kapcsolatok. Visznek innen a belvárosban lévő oktatási intézményekbe gyerekeket a szüleik, de hoznak azokból ide is. Van olyan, aki az itteni zöldséges friss árujára esküszik, mások innen járnak a Dombó Pál utcába fodrászhoz, lakótelepi lányok járnak ide szoláriumba, különböző utcákból esténként fiatalok gyűlnek össze a VI. utcai téren. Ha a napi mozgásokat egy térképre vetítenénk, akkor egy nagyon erős kapcsolati háló rajzolódna ki. Annak persze különböző szférái vannak: kereskedelem, oktatás, hivatás, szerelem, játék, de mindet övezi egy láthatatlan erő, mely a lakóhely szeretete, a ragaszkodás a szülőföldhöz. Akik korábban Újdombóvárt formálták, azok nem mind itt látták meg a napvilágot. Sok volt közülük a betelepülő, hiszen a vasút miatt a terület urasága nem véletlenül alakította ki a semmiből a „telepet”. Ők nagyon gyorsan félre tudták tenni azt, hogy ki honnan érkezett, mert a céljuk egy volt: biztos megélhetést garantáló lakóhelyet felépíteni! Ez az ősöknek sikerült, amiért köszönet jár nekik.
„Minden városban van egy mágikus hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről és annak értelméről.” - mondta Paulho Coelho, a híres brazil író. Ez a hely legyen Isten háza. A 100 éves jubileum legyen egy markáns határ. A jövőnk érdekében fogjuk meg egymás kezét és tartsunk búcsút! A búcsú latinul indulgentia, ami elengedést jelent. A római katolikus egyházban a búcsú azt fejezi ki, hogy Isten az egyház által engedi a büntetést, azaz a földi halandó búcsút vesz a büntetéstől Jézus kegyelme által. Akár hívő emberek vagyunk, akár nem, mégis mindannyiunk számára egyaránt fontos időről időre számot vetni a lelkünkkel, hátra lépni és kis távolságból megszemlélni azt, hogy vajon mi zajlik bennünk, mihez ragaszkodunk túlságosan, mi hiányzik belőlünk, min kellene változtatnunk ahhoz, hogy az addigiaknál teljesebbek, tisztábbak, őszintébbek legyünk. Mondjunk búcsút a viszályainknak, a veszekedéseinknek, az ellenségeskedéseiknek, a rossz szomszédi viszonyainknak! Próbáljunk úgy ébredni holnap, hogy nem kell mindenben egyetértenünk, vitázhatunk, de tiszteljük egymást. Mert csak így mehetünk előre. Amikor közösen hallgatjuk a hamarosan felcsendülő zenét, fontolják meg azt, amit mondtam. Élvezzék a muzsika hangját, repüljenek vele, emelkedjenek fel a magasba! Ne gondoljanak semmi rosszra, lássák maguk előtt szüleik, gyermekeik,vagy unokáik képét! Gondoljanak azokra, akik már nincsenek velünk, de sok szép együtt töltött pillanat élményére lehet velük kapcsolatban visszaemlékezni! Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetek Önökkel és azt is, hogy támogatásukkal városunkért dolgozhatok. Boldog születésnapot Újdombóvár!
Dr. Hegedüs János plébános örömét fejezte ki azért, hogy a Nagyboldogasszony templomban összegyűltek részesei lehetnek a pécsi Pannon Filharmonikusok hangversenyének.
A jelenlévők a zenekar remek műsora után a II. világháború során 1944. június 30-án történt újdombóvári bombázás polgári áldozataira egy-egy szál virág elhelyezésével emlékeztek a templom falán lévő márványtáblánál.